Ízelítő a 10. fejezetből

Írom, írom, írom a 10. fejezetet! Itt van belőle egy részlet, egy kis kedvcsinálónak :D 

Még egy dolog: Muszáj megköszönnöm a számomra sok kommentet, remélem, ezentúl is számíthatok arra, hogy írtok néhány szót a fejezethez!

Hétvégén jön a fejezet!

Addig is puszi nektek!

Azt hittem, hogy nehéz lesz ez a két hét Jake nélkül, de kevesebbszer gondoltam rá, mint amennyire számítottam.

Ebben a pillanatban úgy éreztem, Nahueltől még nehezebb lesz búcsút vennem, hiszen Őt egy jó darabig nem láthatom majd. Kétségkívül rossz lesz nélküle. Hiányozni fog. Eddigi életemben még sohasem érzékeltem semminek sem a hiányát, most mégis – pedig még el sem utaztunk – teljesen átjárt.

Mintha csak olvasott volna a gondolataimban, megjelent a folyóparti kis „birodalmam” kapujánál, majd lassabb léptekkel közelebb suhant hozzám.

Egy hűvös tenyér meleg érintését éreztem a vállamon, melynek nagy részét szabadon hagyta vállpántos ruhám.

-          Rossz lesz nélküled – suttogta a fülembe néhány pillanat múlva.

-          Igen, nélküled is – ismertem be a lehető leghalkabban. – De nem kell, hogy így legyen. Gyere velünk Forksba! – javasoltam lelkesen.