Előszó
Nessie az én történetem szerint már ténylegesen is elmúlt 17 évés, és természetesen alakilag is annyinak néz ki . Ez egy történet Jacob és Nessie szerelméről, Nessie szemszögében. Főként azt mutatja be, hogy hogyan lesz a barátságból szerelem.
1.
- Apu! Apu! – rohantam oda Apához, aki most ért vissza a vadászatról, amin Emmett –tel voltak.
- Szia kicsim! – ölelt magához, és egy puszit nyomott az arcomra.
- Milyen volt a vadászat? – ugrottam Emmett elé.
- Fantasztikus! Volt néhány ritka nagy grizzly is. Legközelebb téged is elviszünk, Nessie. Rose, drágám, megnéznéd a dzsipemet? Szerintem valami baja van.
Az autók említésekor eszembe jutott a hétvége, és az, hogy Alice megengedte, hogy vezessem a Porsche-ját. Nagyszerű volt! Azóta nagyon szeretnék én is egy kocsit. Rajtam kívül szinte mindenkinek van. Még Jake-nek is, csak ő sohase engedné, hogy vezessem, mert szerinte biztos túl veszélyes lenne.
- Alice! Miért engedted Nessie-t vezetni? Nem gondoltad volna, hogy előtte valami elméleti képzésre lenne szüksége? Arra nem gondoltál, hogy baja történhet? Bella, édesem, te tudsz erről? – mondta kifakadva apu.
- Edward! Nyugalom! Alice látta, hogy ügyes lesz Nessie, és hogy semmi baj sem történik. Szerinted engedtem volna, ha nem vagyok benne biztos, hogy minden rendben lesz? – Anyu annyira megnyugtató hangon beszélt, hogy nem lehetett tovább senkinek sem ideges maradnia, bár ehhez Jasper hatása is hozzájárult.
- Igazad van, drágám! – mondta Apu immár teljesen higgadtan – Nessie, Tényleg szeretnél egy autót?
- Igen apu! Nagyon szeretnék egy kocsit. – mondtam.
- Hmm.. Ha jól viselkedsz, márpedig úgy szoktál, akkor veszek neked egyet – úgy tűnt, Apu nagyon elgondolkozott valamin.
- Köszi, köszi, köszi! De aztán legalább olyan gyors legyen, mint Alice-é – mondtam vigyorogva.
El sem hiszem! Kapok aputól egy autót. És nem kell ezentúl a többieknek fuvaroznia mindenhová.
- Mikor megyünk kocsit nézni? – kérdeztem türelmetlenül.
- Ejnye! Hát ennyire sürgős? – kérdezte Anyu, miközben odajött mellém, és átölelt.
- Nessie, tudod már, hogy milyen autót szeretnél? – kérdezte Rose.
- Naná! Biztos valami extra gyors verdát szeretne, ami gyorsabb mint a szél – nevetett fel Emmett.
- Igen! Nekem az a lényeg, hogy gyors legyen, azonkívül nincsenek különösebb elvárásaim.
- Ha akarod, én segítek választani – ajánlotta Rosalie.
- Háát, a segítség az rám fér, mert az autókhoz annyira nem értek. De mikor indulunk már?
- Rendben kicsim, megyünk. Bella, te jössz? – kérdezte Apu vidáman, úgy látszik feldobta a gondolat, hogy a következő pár órát menő sportkocsik között fogjuk tölteni.
- Nem, én inkább elmegyek Alice-szel vásárolni, úgyis régóta könyörög, hogy menjek vele.
Így aztán Apu, Rose meg én mentünk Seattle-be kocsit venni.
Imádtam az új kocsimat vezetni! Ahogy a hófehér BMW siklott a Forks felé vezető úton, hát az egyszerűen csodálatos volt. Eszembe jutott, hogy Rose meg Apu mennyit vitáztak, mire megtaláltuk a megfelelőt, ami mindnyájunknak tetszett. Ahogy a városba értem lelassítottam, és büszkén néztem, ahogy az emberek tátott szájjal bámulják az autómat, és találgatják, hogy ki ül benne. Alig vártam, hogy La Push-ba érjek, és megmutassam Jake-nek is. Biztos dob egy hátast! Aztán elmehetünk együtt autózni. Vagy valami mást is csinálhatnánk. Nekem mindegy volt. Végre megláttam Billy-ék házát. Már a parkolás is egész jól ment, kezdek beletanulni. Jacob már jött is ki elém, amint meghallotta a motorzajt.
- Nessie! Hát te mivel jöttél? – kérdezte csodálkozva, én pedig nem bírtam, ki, hogy ne nevessek.
- Neked is szia Jake! - mondtam gúnyosan – Amúgy szuper, mi? Aputól kaptam, de Rosalie is segített választani.
- Én is Cullen kölyök leszek, hogyha Edward ilyen kocsikat vesz a gyerekeinek. Viszont a szőke egyvalamihez tagadhatatlanul ért: a kocsikhoz. Őszintén szólva nem néztem ki belőle.
Odarohantam Jake-hez, és megmutattam neki azt, ahogy Apu és Rose az autó mellett, és ellene szóló érveket sorolták, és ahogy Rose felsorolta elejétől a végéig a kocsi belső alkatrészeinek típusát.
- Hát, tény, hogy meglehetősen alábecsültem a szőkeséget! De benned csalódtam.
- Miért? – hirtelen annyira szomorú lettem. Minden örömöm, amit a kocsi okozott, egyszer csak elpárolgott, és már csak a bánat volt a helyén. Fájt, hogy Jake-nek bármiben is csalódnia kellett bennem.
- Jajj Nessie! Csak nem gondoltad komolyan! Én csak arra céloztam, csalódtam, hogy még nem kérdezted meg, hogy nem akarom-e vezetni. De tényleg. Ne legyél ilyen elkeseredett, mert akkor én is az leszek.
- Természetesen vezetheted. És most már nem vagyok szomorú! – válaszoltam boldogan és megkönnyebbülten. Jólesett, ahogy Jacob vigasztalt, és ahogy attól félt, hogy megbántott engem, és én majd haragszom rá.
- Akkor? Megyünk autókázni? – kérdezte mosolyogva.
- Hát persze! – most, hogy itt volt Jake, hihetetlenül jókedvű voltam. Szétáradt bennem a boldogság, és ilyenkor jutott eszembe, hogy mennyire szeretem őt.
.jpg)
