Új oldal

Nos megnyitottam egy oldalt, ahová a pályázati munkáim fognak hamarosan felkerülni! Oldalt találjátok a bannerjét!

5. Érezted már úgy, hogy véged van?

Nessie szemszöge

Annyira megrémültem, hogy majdnem elájultam, de a többiek jelenléte erőt adott.

Ahogy Anyura néztem, elszántsággal leplezett rémületet láttam az arcán, ugyanúgy, ahogy a többiekén is.

Senki nem tudta, hogy mi fog most történni, még Alice sem.

A farkasok felbukkanása örömmel és újult erővel töltött el, egészen addig a pillanatig, amíg meg nem érkezett a Volturi többi tagja.

Tanácstalanul álltunk az erdő szélén, és bámultuk ellenfeleinket.

-         Azt hiszem, most már kiegyenlített lesz a küzdelem. – szólalt meg Aro. – Köszönök mindent Jane, amit eddig tettél, de most már a fivéreimmel a kezünkbe vesszük az irányítást.

-         Örömmel tettem mester! – válaszolt angyali mosoly kíséretébe Jane.

-         Mire várunk még? – kérdezte türelmetlenül Caius. – Kár vesztegetni az időnket, essünk gyorsan túl rajta.

A „ a gyors túlesés” tényleg gyors lett volna, mert látható fölényben voltak, legutóbbi találkozásunk óta ugyanis ők is gyarapodtak néhány új taggal, így már többen voltak mint mi és a farkasok együttvéve.

-         Annyi azért csak jár nekünk, hogy kifejtsétek az indokaitokat. Jane már említett pár dolgot, de szerintünk ez kevés ahhoz, hogy ennyijünket halálra ítéljetek. – közölte Carlisle.

-         Szerintünk pedig éppen elég indokunk van. Nézd Carlisle! Ez a vámpír-farkas szövetség hosszú távon semmi jóra sem vezet, ráadásul igen veszélyes is, arról nem is beszélve, hogy egyre többen vagytok, és lassan gyanút fognak a környékbeliek. – mondta Aro.

A környékbeliek biztos nem fognak gyanút fogni, gondoltam. Charlie-n és a la push-iakon kívül senki nem tudja, hogy mi itt vagyunk. A forksi nép azt hiszi, hogy az egész család New Hampshire-be költözött, mert Anyunak meg Apunak ott kellene egyetemre járnia.

         - Továbbra is azt mondom, hogy ennek nem kellene elégnek lennie egy család elpusztításához. Vagy esetleg van egyéb okotok is, hogy ezt tegyétek? – Carlisle kérdőn nézett végig a Volturi tagjain.

Érthetetlen pusmogás kezdődött a köpenyes alakok között, míg a vezetők is sutyorogtak.

Egyetlen feszült pillanatig azt hihettük, hogy más is közrejátszott. De ez nem így történt legalábbis továbbra sem mondták meg nekünk.

Kezdtem nagyon félni. Elsősorban nem magamat féltettem, hanem a családomat és a barátaimat, akik mind itt voltak. Nekem az a legnagyobb fájdalom lenne, hogyha nekik bármi bajuk is lenne. Sokkal könnyebben viselném azt el, hogy ha csak én sebesülnék meg, és ők sértetlenek maradnának. DE ez valószínűleg lehetetlen. Bárcsak lenne egy módja, hogy megmeneküljünk.

Caius arcán türelmetlenség látszódott, hogy Aro előrébb lépett, hogy szóljon.

-         Nem. Ez az egyetlen indokunk, mégis úgy gondoljuk, hogy ez önmagában is elég erős érv ahhoz, hogy felvegyül veletek a harcot – mondta Aro.

Tudtam, hogy ez a mi végszavunk, innen már nincs kiút.

A Volturi támadási alakzatba rendeződött.

Én eddig elöl álltam Jacob-al, de most a többiek bevágtak elénk. A szívem egyre hevesebben vert, és ennyi kitűnő hallású vámpír között már kezdtem kínosan érezni magam, bár nem ez volt a legnagyobb problémám.

Félősen bújtam el Anyu háta mögött, mint valami kisgyerek. Látni se akartam az ellenséget.

Már támadni készültek. Láttam, ahogy néhányan előrébb jöttek, a testőrök pedig közelebb húzódtak a három vezérhez.

         - Talán az lenne a legjobb, hogyha az igencsak labilis helyzetű félvér lánnyal kezdenénk – szólt Caius.

-         Hmmm…..Nem rossz gondolat… - töprengett Aro.

Azt még láttam ahogy pár köpenyes előrelép, de onnantól felgyorsultak az események.

Az egyik oldalon megfékezték őket, azt láttam, hogy Emmett, Jared és Paul van legelöl, de a többiek is bekapcsolódtak a harcba, így hamarosan a tömegtől nem láttam semmit.

Újból magam elé néztem, és ekkor vettem észre, hogy két alak felénk tart. Még mindig Anyu mögött álltam, de lassan már senki sem volt körülöttünk.

Az egyik támadni készült amikor egyszerre két kiáltás is felhangzott.

-         Neeem! – kiabálta kórusban Apu és Jacob, és elénk vetették magukat.

Az egyik köpenyes elhajította a rá támadó Jacob-ot, aki óriási sebességgel csapódott egy fába.

Láttam, amint Apu megfékezi a felénk tartókat, de most mással foglalkoztam.

Az, aki az előbb elhajítottam Jacob-ot, most újból felé közelített, és hatalmas csapást mért rá, majd megint elhajította. Eltelt vagy két másodperc, és Jacob továbbra sem mozdult, én pedig már hihetetlenül szenvedtem. Csak ezt ne! Csak Jake-t ne….

     - Neeeeeemm - akartam sikítani, de csak szinte suttogás volt, ami a torkomon kijött, majd a szemembe gyűlő könnyektől, már nem láttam semmit.

4. Várakozás a harc előtt

Ez a negyedik fejezet, nem valami hosszú, a szemszögváltás miatt ilyen rövid. Azt ígértem, hogy Nessie szemszögében lesz az egész történet, de most, egy fejezet erejéig megszegem az ígéretem, viszont a következő fejezet megint Nessie-s lesz. Jó olvasást és komikat kérek!

Bella

Úgy éreztem, hogy itt helyben fogok most azonnal meghalni, miközben eszeveszett sebességgel száguldottunk keresztül az erdőn. Edward futott legelöl, nála senki sem volt gyorsabb.

El fogunk késni. Csak ez járt a fejemben. Sietnünk kell, a kislányom és a legjobb barátom élete a tét. Megpróbáltam még gyorsabban szaladni, de ez már lehetetlen volt. Mind itt rohantunk, az egész családom, valahol mögöttünk lemaradva jöttek a farkasok is.

El sem hiszem! Alice-nek egy órával ezelőtt volt egy látomása, miszerint az erdőben látja Nessie-t és Jacob-ot a Volturi klán tagjaival. Addig békésen ültünk otthon, és meg sem fordult a fejemben, hogy bármi baj is történhet. Nem kellet volna őket elengedni, ennyi biztosan tudtam. Miután Alice tájékoztatott minket arról, hogy mit látott, egyből elindultunk, vagyis előbb még szóltunk a farkasoknak is, hiszen elkél a segítség, ha a Volturival kell küzdenünk. Bárcsak ne kellene velük harcolnunk! Most készületlenül értek minket, és semmi esély arra, hogy győzzünk velük szemben.

Átjárt a fájdalom, ahogy életem szerelmére és a lányomra gondoltam, arra, hogy most valószínűleg őket is megölik, ugyanúgy, ahogy engem és a családunk többi részét. Mindenki miatt aggódtam, hiszen új családom bármelyik tagjának az elvesztése óriási fájdalmat jelentene, de nem sok választásunk van, küzdenünk kell, majd meghalnunk.

Az egyik legrosszabb az egészben, hogy nem tudjuk milyen okból fog mindez bekövetkezni.

Nem néztem semerre csak futottam Edward után, mert őt bárhová követtem volna, mert számomra minden hely a mennyország, ahol ő is ott van. Kivéve most. A másik legfontosabb Reneesme volt, és mivel ő nem nincs velem, és nincs biztonságban, addig nem lehetek teljesen egész.

Vigasztalhatott volna az a tudat, hogy legalább együtt halok meg létezésem szerelmével, de mivel a kislányomat is meg akarják ölni, ez a tudtat sem nyugtatott.

Hirtelen Edward megállt. Már láttam, hogy mi miatt. A fák között ott ált farkas alakban Jacob, mögötte pedig Nessie, körülöttük pedig öt Volturi harcos.

Biztos voltam benne, hogy többen is vannak, mivel Alice látomásában majdnem mindegyik Volturi-tag szerepelt.

Megvártuk a többieket is, majd egyszerre léptünk ki a fák közül, a lányom és a barátom mellé.

         - Á, már vártam, hogy mikor érkeztek meg – mondta vigyorogva Jane. – Most sem okoztatok csalódást, mert úgy látom jött az egész bagázs.

         - Válaszolnátok egy kérdésünkre? Miért jöttetek ide? – kérdezte Carlisle.

         - Ó, mostanában mindenki arra kíváncsi, hogy miért jövünk-megyünk. De azért válaszolok neked Carlisle. – mondta még mindig ördögien mosolyogva Jane. – A vámpír – farkas szövetséget nem találjuk túl jónak. Mindenki maradjon a saját fajtájánál. És egyáltalán, a vérfarkasoknak felesleges létezniük. Ezért mesterem és testvérei úgy döntöttek, hogy legjobb lesz kiírtani mindenkit, hogy ne terjedjen tovább ez a barátkozós dolog.

Kellett néhány másodperc, míg sikerült felfognunk az okokat. A vámpír-farkas szövetség miatt akarnak minket megölni? Még a gondolat is gyerekes! Tudtam, hogy van még valami indok, ami miatt el akarnak tenni minket láb alól, de ezt már nem szándékozták közölni velünk.

         - Nos, szerintem essünk túl rajta. – közölte társai felé fordulva Jane.

Támadóalakzatban közelítettek felénk. Mi összébb húzódtunk. Hol késnek már a farkasok? Egy pillanatra Edward szemébe néztem, aztán Nessie-re, majd újra a támadóinkra.

Amikor már vészesen közel voltak, akkor hallottam meg a közeli lpések és szívdobogások hangját. Megkönnyebbültem. Itt vannak a farkasok és segítenek nekünk. Le fogjuk győzni őket.

Egy dologgal viszont nem számoltam. A farkasokkal egyszerre, a túloldalon további köpenyes alakok jöttek, nem éppen jó szándékkal…

3. Útban a vég felé

- Mi van, csak nem meglepődtél? - kérdezte kemény, de lányos hangon a köpenybe öltözött alak. – Pedig tekintettel arra, hogy jósnőtök is van, azt hittem számítotok az érkezésünkre – mosolyodott el Jane.

         - De igen, ez nagyon váratlanul ért. – közöltem dermedten. Jake-et néztem, akinek milliónyi irányba meredt a bundája. Lelapulva, támadó testhelyzetben, vicsorogva állt előttem.

        

Nem tudtam, hogy mit tegyek. Jane-en kívül még négyen voltak itt, de őket nem tudtam felismerni, csak sejtettem, hogy a nagydarab Felix is közöttük van. Ketten ötük ellen semmi esélyünk sincs. Haza kellene mennünk, és szólni Apuéknak, de kizárt, hogy el bírunk futni innen.  Valamit egészen biztos, hogy tervez  Jane, de sejtelmem sincs, hogy mit, és hogy mi köze hozzánk.

         - Mit kerestek itt? Nem a családi szálláson kellene lennetek? – kérdezte gúnyosan Jane – Vagy esetleg éppen megszöktetek a többiektől?

Jane úgy mosolygott, hogy legszívesebben behúztam volna egyet neki. Megpróbáltam fékezni az indulataimat, mivel annak nem lesz jó vége, hogyha megütöm Jane-t, mert a többiek azonnal széttépnek.

         - Nem szöktünk el otthonról, csak vadászni voltunk. – közöltem hidegen velük.

         -  Igen? És a kutya mire vadászott? Macskára? – Jane egyre inkább lenéző volt velünk szemben, és kicsit sem tartott attól, hogy neki bármi baja is lehet. És igaz is volt, mivel neki úgy sem lehet semmi baja.

Gyűlölettel néztem Jane-re. Minek jött ide? Azért, hogy elrontsa az amúgy tökéletes életemet? Minden remekül ment, amíg Alice meg nem látta, hogy jönnek. Tényleg! Alice! Már biztosan látta, hogy itt van a Volturi egy része, tehát valószínűleg hamarosan megérkezik a családom. Legalábbis ebben reménykedtem.

         - Nem. Jacob csak elkísért, én vadásztam egyedül. – mondtam érzelemmentesen, és reméltem, hogy nem látják meg a pókerarcom mögött lévő ijedtséget és tehetetlenséget.

-         Miért? Felügyelet nélkül el sem engednek otthonról a szüleid? – Jane ironikus hangon mondta azt a szót, hogy szüleid.

Megint Jake-t néztem. Egy tapottat se mozdult mióta megérkeztek a Volturi tagok.

         - Egyedül is elengednek a szüleim, de én jobban szeretem, ha más is van velem. – válaszoltam neki határozottan, mire a Jane mögött álló alakok pusmogni kezdetek, de olyan halkan, hogy egy szót sem értettem belőle.

         - Micsoda határozott lány! A szüleid biztosan büszkék rád, de attól tartok, hogy ide most ez kevés. – mondta nevetve Jane.

Nem válaszoltam semmit. Jane tisztában volt azzal, hogy bármi is legyen, ő úgyis győzni fog, és én nem tehettem semmit ez ellen.

-         Nos, mit is csináljunk veletek…? – kérdezte magától eltöprengve Jane.

Azon gondolkoztam, hogy hirtelen miért akarnak minket megölni, miért éppen most, amikor most is úgy élünk mint ezelőtt.

         - Tudod kicsilány, ott Volterra-ban úgy döntöttek, hogy ez a vámpír- farkas szövetség nem valami jó dolog, sok szempontból igen veszélyes, így mi teszünk róla, hogy ne maradjon meg. – mondta Jane, mintha tudna olvasni a gondolataimban – Így hát kénytelenek leszünk titeket is elpusztítani. – Jane úgy beszélt, mintha csak az időjárásról lenne szó.

         Erre már a társai is közelebb jöttek, körbevettek minket, minden lehetséges menekülési útvonalat elzárva.

Kezdtem felfogni, hogy itt most nagyon komoly a helyzet.  Elég nagy az esély rá, hogy meghalunk. Nem tudtam, hogy Jake mire gondol, de ő még most sem mozdult meg. Fogalmam sem volt róla, hogy mit tegyek. A köpenyes alakok felénk közelítettek, egyre kisebb körbe zárva minket.

         Felkészültem rá, hogy itt és most vége az életemnek. Az események gyorsan pörögtek keresztül az elmémen. Aztán Anyura és Apura gondoltam. Remélem nekik sikerül elmenekülni a többiekkel.

Megint Jacob-ot figyeltem. Majd megszakadt a szívem, hogy neki is itt kell meghalnia velem. Nem ezt érdemelné.

Míg a támadóink egyre csak közeledtek, gondolkozni kezdtem. Hátha van lehetőség a túlélésre. Minden lehetséges menekülési verzió átfutott a fejemen, de egyik sem bizonyult kivitelezhetőnek.

Amikor megfelelő közelségbe értek, megálltak. Láttam amint Jane ördögien elmosolyodik, majd elviselhetetlen fájdalom járt át. Homályosan láttam, ahogy két másik harcos Jacob-ra támad, de már nem tudtam figyelni. Hihetetlenül szenvedtem. Éreztem már fájdalmat korábban is, de ez a kín minden eddigit fölülmúlt.

Most már a halálom csak percek kérdése volt. Hallottam, amint Jacob fájdalmasan nyüszít, de nem tudtam tenni semmit.

Lépéseket észleltem, és biztos voltam benne, hogy a Volturi többi tagja érkezik.

Díj

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.


Nagyon köszönöm Nickyy!       http://nickyy27.blogspot.com/




7 dolog magamról:
1. Imádom a Twilight Saga-t.
2. Imádom a családomat, és a barátaimat.
3. Imádok ÍRNI!
4. Imádom a kutyusomat, és a cicusaimat  (L).
5. Imádok fanfic-eket és egyéb irományokat olvasni.
6. Szeretem a kapok komikat!
7. Szeretek fuvolázni.

És íme a 7 blog:
Alice23, mert imádom az írásait. http://cullenlove-alice23.blogspot.com/


Abigel, mert szeretem olvasni a történeteit. http://cullenslife-abigel.blogspot.com/


Ella, mert szerintem sok lehetőség van az írásaiban : http://lenelie.blogspot.com/


Hencii(:, megintcsak az írásai  miatt: http://alkonyat-newmoon-eclipse.blogspot.com/


Mitchie, szerintem remekül ír : http://vampirmesek.blogspot.com/


És benina, akinél jobbat még sohase olvastam, és remélem, hogy a könyve hamarosan megjelenik : 
http://alkonyzona.blogspot.com/

És barátnőmnek, Fanny-nak : http://www.stupidyworld.blogspot.com/



Mégegyszer köszönöm Nickyy!

2. Váratlan

Hihetetlenül jó olt Jake-kel autókázni. Legszívesebben haza se mentem volna, de tudtam, hogy Anyuék várnak, így amikor sötétedni kezdett elbúcsúztam Jacob-tól és hazamentem.

         Ahogy hazaértem, egyből láttam, hogy valami nincs rendben. Mindenki néma csöndben ült a nappaliban, Alice pedig a jövőben keresgélt valamit, legalábbis az elködösült tekintete erre utalt.

- Sziasztok! Mi történt itt? – ezt muszáj volt megkérdeznem, ugyanis az biztos, hogy valami rossz történt, vagy fog történni.

- Alice látta, hogy a Volturi újabb „látogatást” tesz. De ne aggódj kicsim, nem lesz semmi baj! – mondta nekem Apu, bár nem hiszem, hogy biztosra venné, hogy itt semmi rossz nem lesz.

- A Volturi? Miért? – Nem éppen kellemes emlékeim voltak a vámpírok „királyi” családjáról. Majdnem 16 éve, hogy legutóbb itt jártak, és akkor éppen azzal a szándékkal érkeztek ide, hogy engem megöljenek, tehát érthető, hogy számomra nem túl szimpatikusak.

- Azt én is szeretném megtudni, hogy miért jönnek. De ne aggódj fölöslegesen Nessie! Valahogy majd minden megoldódik. – próbált nyugtatni Alice. Na persze. Ha a Volturi elhatározta, hogy idejön, annak nyomós oka kell hogy legyen. Elképzelni sem tudom, hogy mi miatt akarnak meglátogatni minket, de abban is biztos vagyok, hogy ebből semmi jó sem fog kisülni.

- Egyelőre még nem teszünk semmiféle intézkedést, mindent úgy csinálunk, ahogyan eddig – jelentette ki Carlisle.

Nagyon jó! Ez most tönkretette az amúgy tökéletes napomat. Miért kell egyáltalán idejönnie a Volturinak? Most elrontanak mindent!
A nappaliban ezután csönd volt, mindenki el volt mélyülve a saját gondolataiban.

- Szerintetek nem kellene szólnunk a farkasoknak? – törte meg a csendet Anyu – Ez rájuk is tartozik, ráadásul a múltkor is segítettek.

- Bellának igaza van! Ez az ő ügyük is! – mondta Alice – De azt természetesen nem látom, hogy mit fognak szólni a hír hallatán.

- Majd én megmondom nekik, én úgyis hallani fogom, hogy miként reagálnak. – mondta Apu.

- Veled mehetek – kérdeztem automatikusan. Általában, ha valaki La Push-ba ment, én is vele tartottam. A régi szerződés azon pontja, hogy a vámpírok nem tehetik be a lábukat a farkasok földjére, érvényét vesztette.

- Persze kicsim – bólintott Apu – De most rögtön kell mennünk, nehogy az legyen a bajuk, hogy nem értesítettük őket azonnal.

Apu hagyta, hogy az én kocsimmal menjünk, és amilyen gyorsan vezettem, pár perc alatt odaértünk. Apu azt mondta, Sam házához menjek, és majd ő odaívja az összes farkast. Így is történt, negyed óra múlva már mindenki ott volt, így Apu beszélni kezdett.

- Elnézést kérek tőletek, hogy ilyen későn idehívatlak benneteket, de elég fontos az, amit közölni szeretnék veletek. – Az apró ház most zsúfolt volt, hely alig akadt, viszont mindenki fezülten figyelte Aput. – Szóval arról lenne szó, hogy Alice látta, amint a Volturi újból idejön. Nem tudjuk, hogy ennek mi az oka, de mihelyt kiderülnek a részletek, mi azonnal szólunk. Gondolom ez titeket is érint.

- Köszönjük! Igen, ez a mi ügyünk is. Esetleg nem tudtok valami közelebbi időpontot? – Sam, amíg beszélt, körülnézett a farkasok között. Mindenki egykedvűen nézett maga elé, Jacob pedig engem figyelt.

- Sajnos nem. De Alice folyamatosan figyeli a jövőt, és amint kiderül bármi más, azonnal értesítünk titeket is. Elég késő van, úgyhogy szerintem mi megyünk is – indult az ajtó felé Apu.

- Várj Edward! Nem szóltok megint a többi vámpírnak, úgy min a múltkor? – kérdezte Jake – Mármint úgy gondolom, hogy őket is érdekli.

- Ezt előbb a családommal meg kell beszélnem, de nem rossz ötlet. Jó éjszakát nektek! – köszönt el Apu, majd kilépett az ajtón.

- Sziasztok! – mondtam, és követtem Aput.

Már kint jártam, amikor észrevettem, hogy valaki követ. Villámgyorsan megfordultam, és megkönnyebbülten észleltem, hogy csak Jake az.

         - Csak el akartam köszönni – mentegetőzött Jacob, mivel látta, hogy egy pillanatra megijedtem – Meg azt szerettem volna megkérdezni, hogy holnap vadásznál-e velem.

         - Örömmel. Majd reggel gyere a házhoz, ott találkozunk. Viszlát Jake! – mondtam, és odarohantam a kocsimhoz, de még távolról hallottam, ahogy Jacob is jó éjszakát kíván.

         Amikor beszálltam az utómba, Apu már bent ült, és elgondolkodva nézett ki az ablakon. Csak akkor szólalt meg, amikor már a főúton jártunk.

         - Szóval holnap Jabobbal vadásztok? – kérdezte könnyedén.

         - Igen, úgy tervezzük… - válaszoltam lassan. Valahogy olyan furcsán viselkedett Apu, mióta eljöttünk a farkasoktól – De minden rendben van? – nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem, mert láthatóan volt valami különös.

         - Persze kicsim, minden rendben – mondta még mindig az előbbi hangon, de én nem hittem neki. Természetesen ezt hallotta a gondolataimon keresztül
.

          - Nyugodj meg Nessie, nincsen semmi baj, csak éppen elgondolkoztam valamin.

         Az út további részén hallgattunk. Amint leparkoltam a garázsban, egyből rohantam haza, a kis házba, mert már elég álmos voltam.

         - Rendben van, jó éjszakát, kicsim – mondta Apu, és ő elindult a többiekhez a nagyobbik épületbe.

Éjszaka alig tudtam aludni, ráadásul Anyuék nem voltak otthon, a „főépületben” tanácskoztak a többiekkel valószínűleg. Amikor nagy nehezen reggel lett, dühösen állapítottam meg, hogy teljesen kialvatlan vagyok.

Amikor átmentem, már Jake is ott volt, éppen Anyuval beszélgettek. Amint észrevett, egyből elmosolyodott.

         - Jó reggelt Nessie! Indulhatunk? – kérdezte, miközben felállt a kanapéról.

         - Persze – mondtam, még mindig kicsit álmosan.

         - Nessie, Jacob! Ígérjétek meg, hogy nem mentek túl messzire. Még mindig nem tudunk semmit a Volturi érkezésének részleteiről, de nem árt az óvatosság – figyelmeztetett minket Anyu.

         - Igen, Bella, megígérjük – mondta Jake.

Mielőtt elmentünk volna még megöleltem Anyut meg Aput és megmondtam, hogy vigyázok magamra.

Jacob átváltozott, majd versenyt futottunk, egy elég hosszú távon. Végignézte, ahogy teljesen egyedül legyőzök egy barnamedvét, bár néha felmordult, sőt az egyik pillanatban még oda is rohant, hátha a medve erősebbnek bizonyul nálam.

De természetesen nem így történt, én kerekedtem felül, és aztán a maci összes vérét megittam.

Már alkonyodott, amikor hazafelé futottunk. Eléggé fáradt voltam, ma éjjel egészen biztosan tudok majd aludni.

Hirtelen hangokat hallottam. Lépések. A szag alapján vámpíré. Ránéztem Jacob-ra, és láttam, hogy ő is megtorpan, és fülelni kezd. A lépések egyre közeledtek amikor megpillantottuk a hozzájuk tartozó arcokat is. Teljesen ledermedtem, ugyanis ismertem őket…