4. Várakozás a harc előtt

Ez a negyedik fejezet, nem valami hosszú, a szemszögváltás miatt ilyen rövid. Azt ígértem, hogy Nessie szemszögében lesz az egész történet, de most, egy fejezet erejéig megszegem az ígéretem, viszont a következő fejezet megint Nessie-s lesz. Jó olvasást és komikat kérek!

Bella

Úgy éreztem, hogy itt helyben fogok most azonnal meghalni, miközben eszeveszett sebességgel száguldottunk keresztül az erdőn. Edward futott legelöl, nála senki sem volt gyorsabb.

El fogunk késni. Csak ez járt a fejemben. Sietnünk kell, a kislányom és a legjobb barátom élete a tét. Megpróbáltam még gyorsabban szaladni, de ez már lehetetlen volt. Mind itt rohantunk, az egész családom, valahol mögöttünk lemaradva jöttek a farkasok is.

El sem hiszem! Alice-nek egy órával ezelőtt volt egy látomása, miszerint az erdőben látja Nessie-t és Jacob-ot a Volturi klán tagjaival. Addig békésen ültünk otthon, és meg sem fordult a fejemben, hogy bármi baj is történhet. Nem kellet volna őket elengedni, ennyi biztosan tudtam. Miután Alice tájékoztatott minket arról, hogy mit látott, egyből elindultunk, vagyis előbb még szóltunk a farkasoknak is, hiszen elkél a segítség, ha a Volturival kell küzdenünk. Bárcsak ne kellene velük harcolnunk! Most készületlenül értek minket, és semmi esély arra, hogy győzzünk velük szemben.

Átjárt a fájdalom, ahogy életem szerelmére és a lányomra gondoltam, arra, hogy most valószínűleg őket is megölik, ugyanúgy, ahogy engem és a családunk többi részét. Mindenki miatt aggódtam, hiszen új családom bármelyik tagjának az elvesztése óriási fájdalmat jelentene, de nem sok választásunk van, küzdenünk kell, majd meghalnunk.

Az egyik legrosszabb az egészben, hogy nem tudjuk milyen okból fog mindez bekövetkezni.

Nem néztem semerre csak futottam Edward után, mert őt bárhová követtem volna, mert számomra minden hely a mennyország, ahol ő is ott van. Kivéve most. A másik legfontosabb Reneesme volt, és mivel ő nem nincs velem, és nincs biztonságban, addig nem lehetek teljesen egész.

Vigasztalhatott volna az a tudat, hogy legalább együtt halok meg létezésem szerelmével, de mivel a kislányomat is meg akarják ölni, ez a tudtat sem nyugtatott.

Hirtelen Edward megállt. Már láttam, hogy mi miatt. A fák között ott ált farkas alakban Jacob, mögötte pedig Nessie, körülöttük pedig öt Volturi harcos.

Biztos voltam benne, hogy többen is vannak, mivel Alice látomásában majdnem mindegyik Volturi-tag szerepelt.

Megvártuk a többieket is, majd egyszerre léptünk ki a fák közül, a lányom és a barátom mellé.

         - Á, már vártam, hogy mikor érkeztek meg – mondta vigyorogva Jane. – Most sem okoztatok csalódást, mert úgy látom jött az egész bagázs.

         - Válaszolnátok egy kérdésünkre? Miért jöttetek ide? – kérdezte Carlisle.

         - Ó, mostanában mindenki arra kíváncsi, hogy miért jövünk-megyünk. De azért válaszolok neked Carlisle. – mondta még mindig ördögien mosolyogva Jane. – A vámpír – farkas szövetséget nem találjuk túl jónak. Mindenki maradjon a saját fajtájánál. És egyáltalán, a vérfarkasoknak felesleges létezniük. Ezért mesterem és testvérei úgy döntöttek, hogy legjobb lesz kiírtani mindenkit, hogy ne terjedjen tovább ez a barátkozós dolog.

Kellett néhány másodperc, míg sikerült felfognunk az okokat. A vámpír-farkas szövetség miatt akarnak minket megölni? Még a gondolat is gyerekes! Tudtam, hogy van még valami indok, ami miatt el akarnak tenni minket láb alól, de ezt már nem szándékozták közölni velünk.

         - Nos, szerintem essünk túl rajta. – közölte társai felé fordulva Jane.

Támadóalakzatban közelítettek felénk. Mi összébb húzódtunk. Hol késnek már a farkasok? Egy pillanatra Edward szemébe néztem, aztán Nessie-re, majd újra a támadóinkra.

Amikor már vészesen közel voltak, akkor hallottam meg a közeli lpések és szívdobogások hangját. Megkönnyebbültem. Itt vannak a farkasok és segítenek nekünk. Le fogjuk győzni őket.

Egy dologgal viszont nem számoltam. A farkasokkal egyszerre, a túloldalon további köpenyes alakok jöttek, nem éppen jó szándékkal…